danialvesSB

danialves · @danialvesSB

19th Jul 2017 from TwitLonger

Puzsér és a fél-értelmiségi populizmus


Puzsért támadták már azért, mert álszentségként értékelték, hogy a média legnagyobb kritikusaként az egyik kereskedelmi csatorna képernyőjén mutatkozott többször is, mint ahogy az is határozottan érezhető, hogy saját maga is celebként viselkedik, csak hogy szem előtt legyen. De rá kellett jönnöm, hogy ez éppen a valódi értelmiségi diskurzust kigáncsoló puzséri szemlélet, amely a mondanivaló hitelességére, hatásosságára fókuszál, annak felépítése helyett.

A valódi baj vele ugyanis az, hogy bár minden megnyilvánulásával a kultúra és az értelmiség védelmezőjeként szólal fel, stílusában ugyanazt a pörköltszaftos üvöltözést műveli, mint az általa ostorozott rétegek. Jó populistaként Puzsér számára a higgadt, válaszokat kereső vizsgálódásnál sokkal fontosabb a látványos, hatásvadász (ellenség)képek komponálása, és bár helyzetértékelése ezek mögött rengetegszer hibátlan, eszközeivel éppen annak az intelligens, józan szemléletnek mutat be, amelyet elvileg propagálna. Mintha azt hinné, hogy minél hangosabban mond valamit, annál jobban igaza van (ez beszédstílusára végképp jellemző): nem megérteni, miérteket keresni vágyik, nem elemez, nem gondolkodik, nem magyaráz, csak felfest egy jól megragadható, markáns képet, amelynek igazságtartalmát semmivel nem támasztja alá.

Mire hivatkozik akkor, amikor azt mondja, hogy "minket sorban lemészárolnak, civilizációnkat visszazüllesztik a középkorba, miközben az elit a részvényárfolyamokat lesve a pecsenyéjét sütögeti"? Vagy amikor a "gendergondolat"-ot "totalitárius gyűlöletideológia"-ként azonosítja? Írásaiban nem hogy statisztikák, más elemzések nem jelennek meg, de még az általa fentebb leírt jelenségek példázására, indoklására sem látunk hivatkozásokat. Milyen források, ismeretek alapján alkot véleményt a gendervitáról vagy az elnyomó politikai korrektségről, miközben láthatóan csak divatos mémeket és a jobbikos, valamint Habony-médiába leszűrődő alt-right propagandát szajkózza? Ha gúnyos akarok lenni, milyen alaposság várható el egy olyan embertől, aki egy videojáték-előzetest filmtrailernek néz, mert jobban szereti a saját hangját hallani, mint figyelmesen hallgatni?

Puzsér kétségkívül kimond olyan igazságokat, amelyeket egykor talán még népszerűtlen volt kimondani. Viszont ma már a nyugdíjasok önzőségéről vagy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról beszélni maximum annak számára tabu, aki választást szeretne nyerni. De ami ezzel az igazi gond, hogy a "nyuggerek" megbélyegzésével nem lesz fenntarthatóbb nyugdíjrendszerünk, ez az egész csak arra jó, hogy a kiábrándult huszon- és harmincéveseket hergelje. Hiába van igazság ezekben a helyzetértékelésekben, ha a hisztérikus nagyotmondás rendre elejét veszi a téma alapos körüljárásának, de legfőképp, ha nem is cél a konstruktivizmus, a népművelés és a kritikus gondolkodás propagálása, hanem ehelyett csak egy újabb populista hídfő kialakítása zajlik.

Pontosan jól tudja ugyanis, hogy közönségének nem a gondolatébresztés, a dilemmák, az elemzés kell, hanem a jól megragadható, leegyszerűsítő, világos válaszok - magyarul a populizmus. Már a fenti két cikkében is megvan minden, ami a populizmusnak elengedhetetlen eszköze: elitellenesség, félelemkeltés és ellenségkép-gyártás, rendkívül bonyolult folyamatok kétmondatos szentenciákba fogalmazása és könnyed ítéletalkotás. Puzsér demagógiája még annyiban sem különbözik Trumpétól vagy Orbánétól, hogy mindannyian trenden kívüliként festik le magukat, olyan bátor szószólókként, akik kimondják, amit mindenki más elhallgatna. De ahogy Orbán is csak a nála gyengébbekkel folytat szabadságharcot, úgy Puzsér is kínosan ügyel arra, hogy különutassága kellően népszerű húrokat pengessen saját hallgatóságánál. Persze közönsége akkor valóban marginálisnak, amennyiben vele együtt mi is a Győzike show nézettségéhez vagy a Blikk olvasottságához mérjük. Annyiban azonban nem, és igazán ettől válik tevékenysége rendkívül mérgezővé, hogy míg a Berki- és Hajdu-féléket imádó nyolcosztályos bunkók menthetetlenek, Puzsér éppen azokban ülteti el a nagyhangú kocsmai hőzöngők attitűdjét, akikből megfelelő útmutatással valódi értelmiség válhatna. Abban a fiatal, felsőfokú végzettséggel bíró vagy azért tanuló, internethasználó, kozmopolita rétegben, akik számára sokkal több eszköz áll rendelkezésre a világ megismeréséhez, mint az M1-et bambuló szüleik számára vidéken. Ha pedig nincs kellő ösztönzés, akkor az instant egyediség- és felsőbbrendűségérzet mindig könnyebb út a valódi kritikus gondolkodáshoz és önálló véleményformáláshoz képest. És ez rákként tud terjedni.

Itt van például Tibi atya, aki a tinik alkoholizálására épített mémlopásból hozott létre profitábilis vállalkozást (ami tagadhatatlanul intelligenciára és fifikára vall), és talán emiatt tapasztalt kisebbrendűségi érzései okán fogott provokatív szemfelnyitásba blogján. Legsikeresebb wannabe-Puzsérunk is előszeretettel beszél prolikról, hiéna sajtóról és mocskos bulvárról, miközben olyan hihetetlenül tanulságos következtetésekre jut, mint amikor médiahekkjével megállapította, hogy a sajtót jobban érdekli egy 1 millió 300 ezer követős Facebook-oldal sorsa, mint bármi más. Arra persze már nem tért ki, hogy a magyar kultúrába végzetesen beivódott, óriási társadalmi és egészségügyi károkat okozó alkoholizmus népszerűsítése és az ebből megtömött zsebek hol helyezkednek el ezen az etikai skálán, és hogy vajon tényleg az a banális közhellyel megragadható jelenség a probléma, hogy a média arra figyel, amire az emberek is. Sőt, még ő kéri ki sértődötten magának, hogy mit turkál a zsebében az, aki leírja vállalkozása egyébként nyilvánosan elérhető bevételét és eredményét. (Abba bele sem megyek, hogy mennyire pont a posztkommunista-proli szemlélet lenyomata, amikor a tőkejövedelmet egyik oldalról szégyellni, másik oldalról pedig titkolni valónak tartjuk.) Igencsak súlyos komplexusokra világít rá, ahogyan posztokon keresztül próbálja indokolni, hogy saját suttyósága és igénytelensége hogyan szolgál valójában nemes ügyeket és védelmezi a kultúrát, cikkeinek hangvételében pedig abszolút Puzsér közhelyes, fennhéjázó kultúrbunkósága érhető tetten. Amit persze ő bátorságként él meg, hiszen az 1,3 millióból ennek már csak 100 ezer tapsol.

És igen, eddig én sem tettem mást, csak kritizáltam és ítélkeztem, de jöjjön az én konstruktivizmusom: próbálj meg jobb lenni! Olvass többet, mint amennyit írsz, előbb figyelj és aztán beszélj! Próbálj meg nem a fejedben élő klisék alapján véleményt alkotni, próbálj tájékozódni, nyitottan állni a világhoz, a kritikus gondolkodást pedig nem csak addig alkalmazni, amíg egy kellően egyedi álláspontot találsz! És legfőképp, ne azokat keresd, akik számodra kényelmes gondolatokat hangoztatnak, hanem azokat, akik kimondják a kényelmetlen igazságokat!

Reply · Report Post